Morzsák Bamakóból

Tehát itt vagyunk. Mail elküldve irány a város. Gyalog, úgy látványosabb. Kiderülnek hamar a problémák. Zsuzsa lazán öltözött, a válla már fáj a napon, kendő kell neki. Tonó meg vastagon, izzad, szédül. Mondjuk neki vizet egyszerűbb vásárolni.
Itt szereztem meg azt a tapasztalatot, hogy idegen országban, ahol nem ismered a helyiek nyelvét, és ők nem beszélnek angolul, NE MENJ ruhát vásárolni válogatós nővel. Mire megvettük a helyi ruhából a Zsuzsának tetsző darabot, sikeresen belefáradtunk.
Utána összeakadtunk egy helyi Lalival, aki megígérte, olyan üzletet mutat hogy csak na. Bevezetett olyan sikátorokba, ahonnan sohasem jövünk ki ha nem akarják. De mindenki kedves volt, szóval lehetőség szerint No para.
Végül mindenki vett valamit. Zsuzsa ékszereket, Tonó valami helyi göncöt guminyúlnak, én meg egy oroszlánkirályos törzsi rucit.
Délután kissé bealudtunk, addigra világossá vált, mindhárman csúnyán leégtünk a januári napon.
Délután folyamatos autóeladás. Érdeklődők szarásig, de abból még nem lesz lóvé ugye. Reméljük ma sikerül.
Este irány a Club Ibiza, ahol a verseny hivatalos záróbulija van. Ez a legdrágább hely Maliban, lenne vagy 8 euró egy kicsi sör. Miután villám elmondja, hogy ügyes aki ideért. ( és kb. pont ilyen hosszan) mindenki átmegy a szomszédos Le Terace nevű helyre. Villámot is beleértve. Itt szembesülünk Afrika igazi varázsával. Csodálatos helyi lánykák várják megfáradt utazók barátságát 40 eurós áron. Látni rengeteg vén szivart fiatal csajokkal, és persze öreg matrónákat helyi izmos bikákkal. A magyar társaság sem tétlen, többen pillanatok alatt eltűnnek. Ja, az kiderül, igazából senki sem tudta eladni a kocsiját. Van egy srác ( nem nevesíteném sem őt, sem a kocsi típusát) aki szerencsés. Olyan menyecskét talált magának, akinek a barátja autódealer, és a második este a lány elintézi, hogy elvigyék a kocsit. Ehhez képest a 80 euró igen jó befektetés volt..
Na de komolyan. Mindenkinek üzenem aki otthon van, és független: Irány Maliba asszonyt szerezni!
Mi nem ismerjük meg Afrika igazi arcát, emléknek marad pusztán a bozótharc.

Ja, motorok. Itt annyi motor van, hogy borzasztó. Egy-egy közlekedési lámpánál egyszerre megáll vagy 50, és az utak szélén egy sávban csak azok mennek vagy egyszerre négyen egymás mellett. Ennyi motort esküszöm sohasem láttam.
A közlekedés itt is kaotikus, mint mindenhol ahol nem Európa van. Tele a város széthajtott, ezer éves tragacsokkal, de vannak szép számmal vadonat luxusautók is.

Holnap reggel megyünk a reptérre, és 3-án 20.00 órakor érünk Ferihegy 1-re. Inshallah.
Szerintem a kb. 50 fok hőmérséklet különbség miatt egyszerűen megfagyunk a megérkezés pillanatában. Elvileg a tűzoltók valami mikrobusza levisz minket Veszprémbe. Mert ennyi cuccal tutira nem férnénk be egy sima személykocsiba. Szerintem éhesek leszünk, és fagyottak.

Végezetül a túra tanulságai: Tonó rájött, sohasem lesz világutazó, nem szereti az idegen kultúrákat. Marad a meleg európai tengerpartokon, meg Zalakaroson családosan.
Zsuzsa rájött, hogy a pálinka meg a sör finom, sőt a RedBull is iható. Azonkívül a magyar utakon töltött hosszú napok nem azonosak az afrikai szavannákkal.
Én is rájöttem, hogy Afganisztán után nehéz már kalandot, és kihívást találni, szóval maradnak a hegyek. Hegymászókkal.

Hát, visz lát otthon. Holnap érkezünk. P.