Íme a GumitóniB4U csapat első, és lehet utolsó bejegyzése a 2010 évi Budapest-Bamako rallyról.

Reggel nagy optimizmussal indultunk el Veszprémből a technikai és adminisztratív gépátvételre. Az autót műszakilag rendben találták, megkaptuk a 209 rajtszámot, és a szervezők az indulásért még leszurkoltattak 330 Eurót, mint Mali vám. Mindezt délután kettőkor. Tennem kellett egy “minimumvizsgát” is a verseny előtt. A vizsga nem terjedt ki arra, hogy felkészültünk-e a szaharai versenyzésre, ismerjük-e a GPS működését, tíz kérdés csak azt firtatta, sikeresen bemagoltam-e a szervezők által kreált, és érdekeik szerint akár naponta is módosított szabályzatot.
A végén közölték: Öt órakor technikai értekezlet.  Öt órára a teljes mezőny ott fagyoskodott a városligeti tó helyén, amikor megjelent a verseny főszervezője, és közölte, biztonsági okok miatt az idei verseny csak Marokkóig tart. Ők az utolsó pillanatig küzdöttek a verseny megtartásáért, de ma délután négykor a hazai titkosszolgálatok közölték, túl veszélyes.  Aggodalomra semmi ok, már két napja jelölik az új versenypályát Marokkóban.

Ezt most zanzásítva, de szó szerint írtam le, hogy ti is érezzétek, mennyi hazugságot sikerült beletenniük két mondatba. Természetesen ez vis major eset, így nem térítenek vissza egyetlen eurócentet sem. Volt aki megkérdezte, ha ezt tudták, akkor ma miért szedték be a pénzeket a Mali úthasználatért, a gépjárművámért és hasonlók. A főszervező szerint az nem az ő pénze, azt mind átutalta a helyi hatóságoknak. Nyilván. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a Mali VPOP (vagy akármi is van ott) a vám befizetését egy magyar papírkarszallaggal igazolja, amire a szervezők tollal felírják a nevem és a kocsi rendszámát. Bemondás alapján.

Erről többet nem is szeretnék írni, aki a részletekre kíváncsi, kérjen példányt a büntető feljelentésből, amit hamarosan elkészítek.

Ebből adódóan a repülő sem Bamakóból indul haza, hanem Marokkóból, ahol viszont nem adhatjuk el az autót. Tehát vagy ingyen ottfelejtjük, vagy hazavezetünk, és akkor csak a repjegy árát bukjuk. Tartok tőle ez pedig egy polgári per gyanús eset.

Akkor most nézzük a lehetőségeinket:

A) Reggel hazamegyünk, elfelejtjük az egészet. Így kidobtunk egy csomó pénzt az ablakon, átvertük a támogatóinkat, és teljesen potyára dolgoztunk május óta a kocsin. Viszont Guminé Anett boldog lenne.

B) Elmegyünk Marokkóba rallyzni, és hazajövünk kocsival. Akkor a repjegyet bukjuk el, illetve a szaharára optimalizált ruházatunkban megfagyunk.

C) Magasról lesajnálunk mindenkit, és a mezőny kb. felét követve lemegyünk Bamakóba. Ez lenne a legjobb, csak hirtelen (értsd reggelig) elő kéne teremteni három repjegyet hazára, és ennek anyagi fedezetét.

A C) verzióról még annyit, hogy a korábbi főszervező este hétkor átadott egy új útvonaltervet, ami az állítólagosan zűrös helyeket kikerülve jut el az eredeti célig. Nyilván ma derült ki a verseny lerövidítése, ha volt már kész új útvonaltervük.

Az egyetlen gyenge pont a GPS, illetve a térkép.  Bár kifizettük, a GPS szolgáltató (minő véletlen, őket a szervezőiroda jelölte ki) nem térképszoftvert adott át, hanem egy beletrekkelt útvonal képét. Azaz továbbra sem ismerjük Mauritánia úthálózatát, csak azt az egy utat, amit a szervezők részünkre kitaláltak. Csavargás kizárva. Igaz, nem foglal memóriát a GPS-ben.

Ha lenne remek túra GPS a kocsinkba – ami azért nincs mert 250 000 Ft-nál indul az áruk – mindez nem érdekelne. De nincs.

A papír alapú térképet meg nem osztották szét a szervezők, mert minek, ha úgysem megyünk oda.

Hát, ez a jelen állás a verseny rajtja előtt 8 órával. Jóhogy nem alszom, hanem gépelek.

Hogy mi lesz, nem tudom. De ha sikerül valami elfogadható döntést hoznunk, akkor ígérem megírom.

Szebb estét!                                    P.